2011. sze 25.

Segélynyújtás alapjai 2. - Felismerés

írta: M.Zoltán
Segélynyújtás alapjai 2. - Felismerés

Bizonyos helyzetekben a sérülés bekövetkeztének egyértelmű jelei vannak – pl. vérzések, deformitások, vagy épp a sérült külső reakciói -, míg más esetben ilyen tünetekkel nem találkozunk. A jó segélynyújtó figyelmes szemmel jár, és különösen hozzátartozók, ismerősök körében hamar felismeri az árulkodó jeleket.


 

Segélynyújtás alapjai 1. - Helyszínbiztosítás

Segélynyújtás alapjai 3. - Légzésvizsgálat

Segélynyújtás alapjai 4. - Általános betegvizsgálat

Segélynyújtás alapjai 5. - Légútbiztosítás

Segélynyújtás alapjai 6. - Mentőhívás

Segélynyújtás alapjai 7. - Segélynyújtás

 

Mint mindig, itt is alapszabály, hogy a segélynyújtó nem veszélyeztetheti magát. Minden körülmények közt figyelembe kell venni a helyszínbiztosítás szempontjait.



A felismerés kapcsán a segélynyújtónak fel kell mérnie:

-    szükséges-e a segítsége,
-    külső veszély fennáll-e,
-    a baleseti mechanizmus alapján, kell-e gondolnunk súlyos sérülés lehetőségére,
-    észlelhetőek-e olyan jelek, melyek alapján kiderül, hogy segítségre szorul.

Ezeket a figyelemfelhívó jeleket úgynevezett riasztó tüneteknek nevezzük, melyek közös jellemzője, hogy aránylag könnyen felismerhetőek.

Riasztó tünetek:

- eszméletlenség,
- légzészavar,
- erős vérzés vagy fájdalom,
- sápadt, verejtékes bőr,
- görcsroham,
- terjedő bénulás,
- bármely tünet agresszív behatás nyomán.

A felsorolt tünetek egy része könnyen felismerhető – pl. vérzés, sápadt, verejtékes bőr -, míg mások észleléséhez betegvizsgálatra van szükség – pl. légzéshiány, eszméletlenség.

A belgyógyászati kórképek némelyikét maga a sérült is érzékelheti – pl. gyengeség, fájdalom, bénulás -, azonban nem ritka az olyan eset, amikor a jelenlévő családtag, ismerős, kolléga fedezi fel a riasztó tüneteket – pl. féloldalúság, zavart beszéd, furcsa mozdulatok. Akár traumás, akár belgyógyászati esettel állunk szemben, akár a sérült panaszkodik, akár mi vesszük észre az árulkodó jeleket, mindenképp fektessünk nagy hangsúlyt a sérülttel való kommunikációra. Próbáljuk minél alaposabban kikérdezni, amely segíthet az állapot súlyosságának megállapításában.

Életveszélyesnek tekintjük az alábbi sérülteket:

- nincs légzés,
- eszméletlen,
- erős vérzés,
- sokkos állapot.

Súlyos sérült:

- koponya- vagy mellkas-sérült,
- akinek nagy a fájdalma.

Könnyű sérült, aki:

- tudatánál van,
- nincs elviselhetetlen fájdalma,
- nincs erős vérzése.

Forrás: elsosegely.hu

Szólj hozzá

elsősegélynyújtás alapjai