2012. jan 30.

Belgyógyászati betegvizsgálat

írta: M.Zoltán
Belgyógyászati betegvizsgálat

Ahogy az oktatásokon mondani szoktam a laikus elsősegélynyújtás két nagy területre osztható a traumás és a belgyógyászati esetekre. Előbbiekkel nagyon ritkán találkozik az ember, azonban itt sorsdöntő, hogy az első néhány percben mi történik, míg a belgyógyászati esetekkel, majd minden nap szembe kerülhetünk, azonban ezeknél kis túlzással nem sok mindent tud tenni egy laikus, hisz orvosi vizsgálatokra és gyógyszeres kezelésre van szükség. Az újraélesztést egyikhez sem sorolnám itt, azt mindenkinek tudnia kell és legalább évente ismételni!

 

Bejegyzésünkben végig néznénk, hogyan is kell egy belgyógyászati esetet laikusként feltérképezni.

Biztonság

Igen. Egy belgyógyászati esetnél is törekedni kell mindenek előtt a biztonságra. Nézzünk körül a helyszínen, próbáljunk tájékozódni elsősorban a mérgezés lehetőségéről (pl. szén-monoxid). A biztonság és a kapcsolatteremtés kissé egybe mosódik, hisz a bajba jutott megnyugtatása után tudunk számos biztonsággal kapcsolatos kérdést feltenni csak.

 

Kapcsolatteremtés

Mint mindig, itt is első lépés a bajba jutottal való kommunikáció. Próbáljuk megnyugtatni a sérültet, helyezzük nyugalomba, ültessük vagy fektessük le. Mondjuk el, hogy segélynyújtók vagyunk, próbálunk segíteni.

 

Vegyük szemügyre a beteget!

A bajba jutott külső jegyei fontos információkat szolgálnak állapotáról. Az alábbi jegyeket célszerű megfigyelni:

- bőrének színe (sápadt, kipirult, lilás),
- verejtékezés,
- leheletének szaga,
- tudatállapota (kissé zavart, zavart, tudattalan),
- légzésszám (normál esetben 12-16/ perc),
- pulzusszám (normál esetben 70-75/perc).

 

Kérdezzük, kérdezzük, kérdezzük...

A probléma okának esetleges felderítéséhez rengeteg kérdést fel kell tegyünk. Lehetnek olyan információk, amik csak később bírnak majd jelentőséggel, az is lehet, hogy csak az egészségügyi ellátás során nyer jelentőséget. A kérdezés lényege, hogy minél több információt megtudjunk, ami segítheti a "diagnózis" felállítását, illetve az, hogy ha a sérült állapota romlik a mentőszemélyzetnek eltudjuk mondani az információkat. A kérdések száma végtelen, ráadásul egy időt követően akár ismételten is feltehetjük őket.

Mi történt?
Hol fáj?
Hogyan fáj? (éles, szúró, tompa, folyamatosa, hullámzós, görcsös stb.)
Mióta fáj?
Nyomásra fokozódik a fájdalom?
Megütötte?
A fájdalom kezdete óta változott az intenzitása? (erősödött, gyengült, hullámzó stb.)
Mozgásra, légzésre változik a fájdalom?
Fogyasztott valamit? (alkohol, élelmiszer, gyógyszer stb.)
Korábban is voltak már ilyen tünetei?
Van ismert betegsége?
Szed valamilyen gyógyszert rendszeresen? Annak szedésében következett be változás?
Szédül?
Hányingere van? Hasmenése? Székrekedése?
Ha lefekszik/leül/oldalára fekszik enyhül a fájdalom? Javul a közérzete?
Hőemelkedése, láza volt?
Köhög-e?
A köhögés milyen jellegű? (száraz, váladékozó, kínzó, enyhe, rohamszerű).



Mellkasi vagy hasi panaszok?

Próbáljuk meghatározni a fájdalom helyét! Első lépésben tisztázni kell, hogy mellkasi vagy hasi panaszokról beszélünk!

Mellkasi panaszok esetén kulcs fontosságú lehet, hogy mozgásra és/vagy belégzésre változnak-e a panaszok. A mellkas manuális vizsgálatát kopogtatással végezzük, a vizsgálat nem tartozik a laikusok által elvégezendő alapelemek közé, még is, ennek egy egyszerűbb módját leírjuk. A kopogtatásos betegvizsgálat egészségügyi célja a szervek légtartalmának, illetve határának megállapítása. Ez laikusoknál természetesen nem elvárható, mint már írtuk a vizsgálat nem tartozik a laikus ellátás feladati közé. Ha még is elvégzi, az elsődleges cél a fájdalom helyének lokalizálása.

Egyik kezünk mutató- vagy középső ujját a kopogtató felületre fektetjük, majd másik kezünk középső ujjával 2-3 alakalommal ütést mérünk a lefektetett ujjunk első vagy második ujjpercére.

A mellkasi panaszok leggyakoribb oka:

- akut keringési probléma (angina, infarktus),
- szívbetegség (pl. szívburok gyulladás),
- tüdő és mellhártya-sérülés vagy gyulladás,
- légmell,
- gyomor- és/vagy nyelőcsőbetegség.

 

Hasi vizsgálat

A has vizsgálata szintén nem tartozik a laikus ellátás tárgykörébe, ennek elsődleges oka, hogy a hasi panaszok hátterének kiderítése gyakran az egészségügyi dolgozók számára is komoly kihívást jelent. A módszert, a kopogtatásos betegvizsgálathoz hasonlóan még is ismertetjük, elsősorban érdekességként. Ha a laikus hasi vizsgálatot végez annak célja ismét a fájdalom helyének és jellegének megállapítása.

A hasi vizsgálathoz a sérültet a hátára fektetjük, lábait felhúzza, térdben behajlítja, hasizmait ellazítja. A kopogtatás helyett itt az óvatos, felületes tapintást választjuk majd. A beteg hasát gondolatban három vonalra osztjuk (bordaív és köldök között, köldök vonalában, köldök és szeméremvonal között), majd ezeken a vonalakon 3-3, így összesen 9 helyen alkalmazunk enyhe lenyomást. Vizsgáljuk a tapintott terület érzékenységét és feszességét.

Ismételten hangsúlyozzuk, hogy a kopogtatás és a tapintás komoly szakmai gyakorlatot igényel és egészségügyi dolgozó feladat. Itt csak érdekességként említettük meg őket, igen leegyszerűsített formában!

Leggyakoribb hasi panaszok okai:

- nőknél nőgyógyászati esemény (menstruáció, terhesség, vetélés),
- emésztési zavarok (bélfertőzés, székrekedés, hasmenés),
- bélrendszer gyulladásos betegségei.

 

Végtagok vizsgálata

A végtagok vizsgálatánál laikusként elsősorban azt vizsgáljuk, hogy fennáll-e merevség, féloldaliság, ügyetlenség, tónustalanság. Ezek leggyakrabban agyi folyamatokra (pl. stroke) utalnak.
 

Szólj hozzá

légmell belgyógyászat betegvizsgálat mellkas sérülés