A vérnyomás szabályozása
Bejegyzésünkben megpróbáljuk bemutatni a vérnyomás szabályozásának lehetőségeit. A vérnyomás szabályozásának többféle sebessége lehet. Az azonnali szabályozás másodpercek, a gyors percek, a közepes órák, míg a lassú hetek, hónapok alatt hat.
A vérnyomás szabályozása
A vérnyomás szabályozásának többféle sebessége lehet. Az azonnali szabályozás másodpercek, a gyors percek, a közepes órák, míg a lassú hetek, hónapok alatt hat.
Azonnali szabályozás: alvás, légzés, fájdalom, fizikai mozgás
Gyors szabályozás: étkezés után, vércukorszint csökkenése, hőmérséklet-változás, cigarettázás
Közepes szabályozás: test folyadéktartalmának csökkenése, megvonási szindrómák
Lassú szabályozás: krízishelyzetek, krónikus stressz
A vérnyomás központi szabályozásáért az agytörzs hálózatos állománya (formatio reticularis) felelős, amely a nyúltvelőtől a talamusz hátsó részéig terjed. A központ az átáramló vér szén-dioxid és kisebb mértékben oxigén tartalmára, valamint hőmérsékletére reagál. Funkcionálisan két része van: a presszor központ növeli, a depresszor központ csökkenti a vérnyomást.
Baroreceprotok
A szívhez közeli nagyobb verőerek falában lévő vérnyomásváltozást érzékelő receptorokat baroreceptoroknak nevezzük. Ezek képesek érzékelni a vér érfalra gyakorolt nyomását, majd érzőpályákon keresztül az agytörzs, azon belül a nyúltvelő idegeihez (nucleus tractus solitarius) juttatni az információt. A nyúltvelő idegsejtjei képesek vérnyomáscsökkentő és növelő ingereket is kiváltani, amelyek a mozgató pályákon keresztül az érfalak sima izomzatához jutnak, vérnyomáscsökkentés során azok elernyednek, így az erek kitágulnak, míg a vérnyomás növelésekor összehúzódnak, az erek szűkülnek. Az erek keresztmetszetének változása a baroreceptorokat ért ingereket is csökkentik, ezáltal egyre kevesebb impulzus érkezik. A nyúltvelő, emellett a szívfrekvenciát is szabályozza, képes gyorsítani, illetve lassítani a szív összehúzódását.
Nyomásérzékelő végződések (baroreceptorok) találhatók a kétoldali közös fejverőér elágazódásánál található tágulatban (sinus caroticus) is. A glomus caroticum egy 5-10 mm nagyságú páros szerv, amely a külső és belső fejverőér (arteria carotis externa és interna) között helyezkedik el. Az általa képzett ingerek a nyelv-garat idegen (IX.) keresztül jutnak a nyúltvelő megfelelő részére, egészen konkrétan a nucleus tractus solitarius-ba. Baroreceptorok a fejverőerekben is találhatók, ezek információit a bolygóideg (X.) juttatja a nyúltvelő említett részébe.
 |
Kép forrása: medicinenet.com
Eredeti>>
A nyúltvelőbe jutott információk tovább is terjedhetnek, bizonyos ingerületfokozó rostok a talamusz magjaihoz jutnak, amely a gerincvelő szürke állományához továbbít ingereket.
Kisebb jelentőségű baroreceptorok a szív fülcséiben és a nagy vénákban (vena cava superior et inferior) is vannak.
 |
Kép forrása:http://phys.bio.u-szeged.hu
Eredeti>>
Kemoreceptorok
A kemoreceptorok a vér szén-dioxid szintjét, illetve a vér hidrogénion koncentrációját (azaz pH-ját) érzékelik.
Mellékvese
A mellékvese, mint hormontermelő szerv is hatással van vérnyomásunkra. Velőállománya termeli az adrenalin, kéregállománya az aldoszteron nevű hormonokat. Előbbi az egyik leghatásosabb vérnyomásnövelő hormon, míg utóbbi a szervezet só- és vízháztartásán keresztül befolyásolja a vérnyomást, hisz a vesecsatornák vízvisszaszívására van hatással.
Pajzsmirigy
A pajzsmirigy közvetetten, az anyagcserére kifejtett hatásán keresztül befolyásolja a vérnyomást.
Vese
A vesét alkotó nefronok Malphigi-testén különböző sejtcsoportokat találunk. Ezek egyike a juxtaglomeruláris sejtek, amelyek nyomásérzékelő funkcióval bírnak. Vérnyomásesés során egy renin nevű anyagot termel, amely aktiválja a renin-angiotenzim-aldoszteron rendszer, így érösszehúzódást eredményezve. Az említett rendszer szerepet játszik a rövid és hosszú távú vérnyomás emelkedésben is.
