2012. már 27.

Mérges pókok

írta: P.Simon
Mérges pókok

A pókszabásúak osztályába nagyjából 100 ezer faj tartozik. Csaknem mind szárazföldi életmódot folytat, néhány vízben is előforduló faj kivételével. Minden képviselőjük nyolc lábbal rendelkezik.  Ez alapján, valamint szárnyaik és csápjuk hiánya miatt elég könnyen megkülönböztethetőek a rovaroktól.  Csápjuk összenőtt szájszervükkel, ezt nevezzük csáprágónak...

 

 

Testük két részre tagolódik: a fejtorra (előtest) és a potrohra (utótest). Főleg ragadozó és élősködő életmódot folytatnak. Petékkel szaporodnak. Néhány fajnál előfordul, hogy utódait elevenen hozza világra, ez főleg a skorpiókra jellemző. Táplálékukat testen kívül emésztik meg. Jellemző tulajdonság a szövőmirigy, de lehetnek bűz-, vagy méregmirigyeik is.

A pókok mérge főleg az áldozatra bénítólag ható neurotoxinokat, valamint üszkösödést okozó anyagokat tartalmaz. A neurotoxin a gátolja a sejtek közötti hírvivőanyagok (neurotranszmitter - acetilkolin) felszabadulását, így izomgörcsöt idéz elő. Ez jelentkezhet nlégzési nehézség és mellkas szorítás formájában.

A pókok rendjének 40 000 fajából csupán 200 az, ami halálos veszélyt jelenthet az emberre. A többi faj nem annyira veszélyes, mint ahogy gondoljuk, és általában teljesen ártalmatlan az emberre nézve,  inkább kisebb élőlények megölésére alkalmas. Akadnak azonban kivételek. A pókok arra használják a mérgüket, hogy megöljék az áldozatukat, miután elkapták.

 

Barna özvegy (Latrodectus geometricus)

Talán a legveszélyesebb pókfajta, mivel kedveli az ember által lakott épületeket. Főleg dél-, délkelet és délnyugat Egyesült Államokban elterjedt, de megtalálhatjuk Afrika és Ázsia bizonyos országaiban is.  A nőstények 12-16 mm-re nőhetnek meg, míg a hímek ennél jóval kisebbek, 6-8 mm-esek lehetnek.

Színük a világos barnától a sötétbarnáig terjedhet, utótestén narancssárgás folt figyelhető meg. A Barna özvegy mérge latrotoxinokat tartalmaz, mely ismertebb rokonával, a fekete özvegyével nagyjából azonos erősségű lehet. A petetokjukról lehet legkönnyebben felismerni őket, mivel annak kinézete leginkább fehér gömb alakú, melyből tüskeszerű nyúlványok nőnek ki. Alapvetően nem agresszívak.

Barna özvegy
Kép forrása: http://www.spiderzrule.com
 
Tölcséres pók
Kép forrása: http://www.cirrusimage.com/
 

 

Tölcsérhálós pók (Atrax robustus)

Csak Ausztráliában fordul elő.  Elterjedése viszonylag kis területre korlátozódik, csak Sidneyben valamint Új-dél Walesben fordul elő. A mérete 1-5 cm között változik.

A hímek kisebbek a nőstényeknél. Színük főleg sötétbarnától a kékes-feketén át a feketéig változik. Csáprágójuk hatalmas. A nedves, homokos, agyagos területeket kedvelik, ahol föld alatti üregekben élnek.  Mérgük atracotoxinokat tartalmaz, ami rendkívül veszélyes emberekre, és akár  halálos is lehet, hatásával cseppfolyósítja a szöveteket. Csak a hímek  csípése mérges. Csípéskor az összes mérget az áldozatba juttatják.

 

Brazil vándorpók (Phoneutria nigriventer)

A Phoneutria nemzetség a brazil vándorpókokat foglalja magában, melynek 8 faja ismert. A Guiness rekordok könyvének 2012-es kiadásában a világ legmérgesebb pókjaiként jelennek meg. Fajaik Dél-Amerika középső és északi részén, valamint Közép-Amerika délebbi országaiban elterjedtek. Főleg a trópusi területeken találhatóak meg. Méretük 17-48 mm-ig változik. Nevüket azért kapták, mert sokkal inkább mászkálnak a  dzsungel talaján, mint, hogy hálót szőnének az áldozatok elejtése céljából. Lábaik hosszúsága elérheti akár a 15 cm-et. Leggyakrabban P. nigriventer nevű fajukkal találkozhatunk, mivel ez él legközelebb az emberek által lakott területekhez. Ezt a fajt Braziliában, Argentínában és Uruguayban találhatjuk meg. Színük főleg szürke, barna vagy fekete. Csáprágóikat sárgás vagy vöröses szőr boríthatja. Mérgük rendkívül erős neurotoxin. Harapásuk fájdalmas, és az izmok bénulásához, valamint légzési gondokhoz vezethet. Éjszaka aktívak, nappal kövek alá, repedésekbe, üregekbe bújnak.

Brazil vándorpók
Kép forrása: http://rhamphotheca.tumblr.com

Mérges dajkapók
Kép forrása: http://fr.wikipedia.org
 

 

Mérges dajkapók (Cheiracanthium punctorium)

Európa nagy részén, valamint Közép-Ázsiában fordul elő.  Hazánkban is elterjedt, főleg rétek és szántóföldek számítanak otthonául. A nőstény teste 1,5 -2 cm, a hím maximum a 1,5 cm éri el, de lábaival jóval hosszabb, akár a 6-7 cm-t is elérheti. A hímek csáprágója az előtest méretét is meghaladhatja. Az előtest vöröses barna, míg az utótest citromsárgás. Éjszaka rohangál táplálék után. Hálója leginkább csak lakóhelyül szolgál. Mérge fájdalommal jár, de nem igazán veszélyes. A méreganyag leginkább émelygést okoz, de maradandó károsodást nem.. Ehhez még hozzátartozik, hogy főleg hazánkban rendkívül ritka esetnek számít, hogy megmarjon egy embert.  

 

Haplopelma schmidti

Ezt a fajt 2008-ban választották külön. Ez a faj Vietnámban fordul elő. Testén piros és fekete csíkokat találunk.  A kínai madárpókoknak (Haplopelma) három fajuk ismert, de nem igazán lehet őket megkülönböztetni. Kínában és Vietnámban fordulnak elő. Itt trópusi őserdőkben élnek.  Méretük viszonylag nagy, akár a 20 cm-et is elérheti. Főleg rovarokkal táplálkoznak, de fogyaszthatnak akár egereket is. Elég agresszív állatok. Mérgük nem igazán ismert neurotoxinokból áll, amelyek igazoltan erősek, hiszen csípésük kisebb emlősökre nézve halálos lehet. Nem tudjuk, hogy az emberre mekkora veszélyt jelenthet. Színűk arany barnától a feketéig változhat. Testükön csíkok találhatóak, melyek miatt tigrispóknak is hívják őket. Üregekben élnek, néhány láb mélyen.

Pókcsípések ellátása>>
 

Szólj hozzá

pók mérgezés állatharapás