Ismerkedjünk meg a légutak felépítésével, a légzőmozgásokkal és a légzés szakaszaival. Anatómia és élettan közérthető módon.

Légutak

A levegő az orr- vagy szájnyíláson juthat be a légutakba. Az orr a külső orra és az orrüregre tagolódik. Előbbi részei az orrgyök (radix nasi), orrhát (dorsum nasi), orrcsúcs (apex nasi) és az orrszárnyak (alae nasi), melyek az orrnyílásokat (nares) fogják közre. Az orr vázát csont, porc és tömött rostos kötőszövet alkotja.

Az orr üregrendszere fő- és melléküregekből áll. A fő üregek a két orrlyukkal kezdődnek és az orrszárnyakkal határolt előcsarnokban (vertibulum nasi) folytatódnak. Az orrüreget az orrsövény osztja ketté. Az orr főüregét csillós hengerhám borítja, kivétel a teteje, ahol a szaglóhám (regio olfactoria) helyezkedik el. Az orr főüreg oldalán csatlakozik be a külső, a középső és a felső orrjárat.

Az orrmelléküregek (sinus paranasalis) az orrüreget körülvevő és határoló csontokban nyálkahártyával bélelt légtartalmú üregek, amelyek összeköttetésben vannak az orrjáratokkal. Az orr melléküregei:

- homloküreg (sinus frontalis) - arcüreg (sinus maxillaris) - ékcsonti üreg (sinus sphenoidalis) - rostacsonti üregek (sinus ethmoidales) Kép forrása: http://medicastore.com

A garat a légutak és a tápcsatorna kereszteződési pontja.

A gége (laryns) hangképző szervünk, amely vázát öt porcalkotja:

1. pajzsporc (cartilago thyroidea) - ádámcsutka 2. gyűrűporc (cartilago cricoidea) 3. 2 db kannaporc (cartilago arytenoidea) 4. gégefedő (epiglottis) - nyeléskor a gégebemenetet zárja el Kép forrása: http://www.fulspecialista.hu

A valódi hangszalagok (ligamentum vocale) a pajzsporc elülső szögletéről húzódnak hátra a két kannaporc elülső nyúlványához és a hangrést (rima glottidis) fogják közre.

A légcső (trachea) a gyűrűporchoz szalagosan kapcsolódó kb. 10-12 cm hosszú, kb. 15-20 db C-alakú porcokból felépített, rugalmas falú cső. A C-alakú porcok illeszkedését összefüggő izmos hártyalemez (paries membranaceus) fedi, ez a nyelőcsővel érintkezik, nyeléskor benyomódik, így nem gátolja a nyelőcső tágulását. A légcső belső falát csillós hengerhám borítja, emellett mirigysejtek és simaizom is megfigyelhető.

A légcső 7. nyakcsigolyától a 4. háti csigolyáig tart, ahol villa alakban ketté ágazik, a jobb és bal oldali főhörgőben (bronchus dexter et sinister) folytatódik. A jobb oldali főhörgő tágabb és meredekebb lefutású mint a bal, ezért a légutakba került idegen anyagok főként ebbe kerülnek. A főhörgők további elágazásai a hörgők (bronchi), melyek falának felépítése közel azonos a légcsőével. A hörgők számos hörgőcskére (bronchiolus) oszlanak.

Kép forrása: http://withealth.net

Alsó légút részletesebb ábrája>>

A hörgőcske ágak végén szőlőfürtszerűen ülnek a tüdőléghólyagocskák (alveolusok). Ezek falát egyrétegű laphám fedi, ezeken keresztül történik a gázcsere (külső légzés). Az alveolusok összefelszíne kb. 100-120 m2.

A tüdők (pulmones)

A jobb és bal tüdőfél a szív és a nagyerek két oldalán a mellüreg (cavum thoracis) jobb és bal felét foglalja el. A tüdőfelek tagolódása:

1. csúcsi rész (apex pulmonis)
2. alapi rész (basis pulmonis)
3. felszíni rész (facies pulmones).

A felszíni rész további három részre tagolódik:

3.1. bordai felszín (facies costalis)
3.2. rekeszi felszín (facies diaphragmatica)
3.3. medialis felszín (facies mediastinalis).

A medialis felszínen van a tüdőkapu (hilus pulmonis), amin a főhörgő, a tüdő artéria és véna, vegetatív idegek és nyirokerek haladnak át. Említett szervek együtt a tüdőgyökeret (redix pulmonis) alkotják. 

A tüdők egy ferde irányú hasadékkal egy alsó és egy felső lebenyre (lobus inferior et superior) tagolódnak, a jobb tüdőn egy harántirányú hasadék is megfigyelhető, amely kialakítja  középső lebenyt (lobus medius). Így a bal tüdő fél kettő, a jobb tüdőfél három lebenyre oszlik.

A légzés szakaszai

A légzés lényege az oxigén és a szén-dioxid kicserélődése a vér, a légköri levegő és a szövetek között. Ennek megfelelően a légzés folyamatát négy szakaszra osztjuk:

1. Légcseres - az oxigénben dús levegő a léghólyagocskákba jut, illetve a szén-dioxidban dús levegő a léghólyagocskákból a külvilágba

2. Külső légzés - amikor az oxigén a léghólyagocskák falán át a hajszálerekbe jut, illetve a hajszálerekből a szén-dioxid a léghólyagocskákba

3. Belső légzés - amikor az érhálózatból az oxigén a sejtekbe, illetve a sejtekből a szén-dioxid az érhálózatba jut

4. Sejtlégzés - a sejtek mitokondriumában lejátszódó folyamat

Légzőmozgások

A tüdők gázcseréjét a légzőmozgások teszik lehetővé. A tüdők passzívan követik a mellkas mozgását. A mellkasmozgások kialakításában a rekeszizom (diaphragma) és a bordaközi izmok veszenek részt.

Belégzés (inspiratio) során a rekeszizom és a külső bordaközi izmok összehúzódnak, ezáltal a mellkas megemelkedik, a hasi szervek előre és lefelé tolódnak (főleg férfiakban), míg a felső 7 pár borda szintén megemelkedik (főként nőkben). A tüdők a mellhártya segítségével követik a mellkas előre emelkedését, ezáltal a bennük lévő nyomás csökken, a nagyobb légköri nyomás miatt a levegő a tüdőkbe áramlik.

Kilégzéskor (exspiratio) a rekeszizom és a külső bordaközi izmok elernyednek, a belső bordaközi izmok összehúzódnak, ezáltal a mellkas lesülyed. A tüdőkben megnövő nyomás miatt a levegő kiáramlik.

A tüdők térfogatviszonyai

Egy felnőtt átlagosan 16-szor vesz levegőt percenként. Egyetlen légvétel során kb. 0,5 liter levegő cserélődik, ezt normál légzésnek nevezzük. Ennek alapján kiszámolható, hogy percenként kb. 8 liter levegő cserélődik, ezt légzési perctérfogatnak nevezzük. Erőltetett belégzéssel további 2,5 liter levegőhöz juthatunk, ez a belégzési tartalék, míg  erőltetett kilégzéssel, kilégzési tartalék további 1-1,5 liter levegőt préselhetünk ki. A legnagyobb térfogat, amit légvétellel kicserélhetünk így tehát átlagosan 4,5 liter, ezt nevezzük vitálkapacitásnak. A tüdőben mindig bent maradó levegő mennyisége kb. 1 liter, ez a maradék levegő.