Bejegyzésünkben a szív felépítéséről és működéséről adunk átfogó képet, a középiskolás tankönyveknél kissé komolyabb hangvételben.

Blogunk célja, hogy némi anatómiai és élettani ismerettel is gazdagítsa az érdeklődők tudását. Törekszünk a közérthető, ugyanakkor szakmailag teljesen hiteles nyelvezetre.

A keringési rendszer feladata, részei

A keringési rendszer egész testünket behálózza, feladata a vér (link vér, mint lazarostos kötőszövet) eljuttatása testünk minden egyes sejtjéhez. A vér elsődleges szerepe a légzési gázok, a tápanyagok, illetve a bomlástermékek szállítása, emellett számos egyéb funkciót is ellát. Ezen funkciói közül kiemeljük a homeosztázis fenntartását, hormonok eljuttatását a célszervekhez és az immunsejtek általi védekező mechanizmusok elősegítését.

Az emberi vérkeringést két részre tagoljuk: szív és vérkörök.

A szív elhelyezkedése

Az emberi szív (cor) kúp alakú, izmos falú üreges szerv, amely a mellüregben, a tüdők (pulmones) között, a test középvonalától kissé balra, a mellhártyák által határolt gátorüregben helyezkedik el. Ennek megfelelően egyharmada a középvonaltól jobbra, kétharmada attól balra található. Két fő részre különíthető el, a felső szélesebb részt alapnak (basis cordis), az alsó részét pedig alakja után csúcsnak (apex cordis) nevezzük. Szívünk a jobb oldalán fekszik, csúcsa balra mutat. A tüdők csaknem teljesen befedik, csupán mintegy gyermektenyérnyi területen érintkezik a mellkassal. Egy felnőtt ember szíve kb. ökölnyi méretű, súlya kb. 300 g.

	Kép: snus-news.blogspot.com
	Kép: allrefer.com

A szív felépítése

A szívet kívülről egy kettős falú hártya, a szívburok (pericardium) veszi körül, amelynek külső felszínén jól látható a szívüregek határa és a szívet tápláló koszorúerek hálózata. A szívburok védőhártyaként funkcionál, emellett a hozzákapcsolódó szalagok segítségével rögzíti is a szívet, többek közt a szegycsonthoz, a gerincoszlophoz és a mellüreg más részeihez.

A szívburok alatt található a szívfal, amely szövettanilag három rétegből épül fel. A legkülső, az endothel réteg, amely egyrétegű laphám. Alatta helyezkedik el az izomréteg (myocardium), amely egy speciális izomszövetből, az ún. szívizomból épül fel, míg a legbelső réteg a szívbelhártya (endocardium), vékony kötőszövetes hártya.

A szív üregrendszerét egy hosszanti sövény (septum cordis) két részre, a jobb és a bal szívfélre osztja. A két szívfelet a szívbelhártya kettőzeteiből kialakult billentyűk tagolják további két részre, így alakul ki a szív négy ürege. A felső üregeket pitvaroknak (atrium), az alsókat kamráknak (ventriculus) nevezzük. Előbbiek izomzata jóval vékonyabb, kétrétegű, így tágulásra képesek, fő feladatuk a beáramló vér fogadása. A kamraizomzat vastagabb, háromrétegű, fő funkciója az összehúzódás, ennek köszönhető, hogy a vér még az ujjunk hegyébe is eljut. A szívet felépítő szívizmok bonyolult, körbetekeredésekkel biztosítják a véráramlás szinte kimeríthetetlen folyamatosságát.

A jobb pitvar (atrium dextrum) tojásdad üreg, amelynek belső falazata részben sima (sinus venosus), részben recézett (atrium primitivum). Ide torkollik testünk két legnagyobb vénája a felső (vena cava superior) és az alsó üres véna (vena cava inferior). A felső üres véna a test felső részéből (fej, nyak, felső végtag), míg az alsó üres véna a test többi részéből gyűjti össze a vért és juttatja a szívhez. A jobb pitvar és a jobb kamra (ventriculus dexter) határán található a jobb vénás szájadék (ostium venosum dextrum), amely a pitvart a kamrával köti össze. A szájadék és a felső üres véna betorkollása közt csatlakoznak a jobb pitvarba a szív koszorúserek (sinus coronarius), amelyek a szív saját vérét gyűjtik össze. A jobb kamra elöl helyezkedik el, a szegycsontnak, illetve a bordáknak fekszik. Keresztmetszete félhold alakú, mintegy körülveszi a bal kamrát, vastagsága kb. 5 mm. A jobb vénás szájadék és a jobb kamra közt három vitorlásbillentyű (valvula tricuspidalis) található, melyek a vér egyirányú áramlását biztosítják. A szívbelhártya kettőzetéből álló billentyűk ínhúrokkal (chordae tendineae) kapcsolódnak a kamra falának szemölcsizmaihoz (musculi papillares). A jobb kamra artériás szájadékából nyílik a tüdőverőér (arteria pulmonalis), amely kimeneti nyílásánál három félhold alakú zsebes billentyűt (valvula semilunaris) találunk. Ezek tökéletes illeszkedése szintén a vér egyirányú áramlását segíti.

A bal pitvar (atrium sinistrum) szintén tojásdad alakú, szerkezete a jobb pitvaréhoz hasonlít.  A szív hátsó felén található, ahová a két-két tüdővéna (vena pulmonalis) szállítja a vért a tüdőkből. A kamra felé helyezkedik el a bal vénás szájadék (ostium venosum sinistrum), amely a bal kamrába torkollik. A szájadék és a kamra közt két vitorlás billentyű (valvula bicuspidalis) helyezkedik el. A bal kamra felépítése hasonlít a jobb kamrájéhoz, fala azonban jóval vastagabb, kb. 10 mm. A bal artériás szájadékból testünk fő ütőere az aorta ered, amelynek kezdetén három félhold alakú billentyű található. Az aorta és a billentyűk falazata között található a jobb és a bal Valsava-öböl (sinus Valsavae), innen indulnak ki a szív saját koszorúsartériái (arteria coronaria), amelyek a szív saját vérellátását biztosítják. Ezek elzáródása okozza a szívinfarktust.

A két pitvar közti sövényen egy bemélyedés észlelhető (fossa ovalis), amely a magzati keringés maradványa.

Kép: sdt.sulinet.hu, sciencephotolibrary.com

A szív működése

A szív ritmikus összehúzódását saját ingerképző és ingervezető rendszer (szívautomácia) biztosítja, melynek kiinduló pontja a szinuszcsomó (nodus sinoauricularis, Keith-Flack csomó). A szinuszcsomó a jobb pitvar falában elhelyezkedő, kb. 1 cm hosszú és 3 mm széles csomócska, amely az ún. elsődleges ingerképző központ. Az itt képzett elektromos impulzus a pitvarok válaszfalában található pitvar-kamrai csomóba (nodus atrioventricularis, Aschoff-Tawara csomó), az ún. másodlagos ingerképzőbe továbbítódik. A pitvar-kamrai csomó a jobb pitvarban, a koszorúserek becsatlakozása mellett található. Ingerületét a kamrasövényen végighúzódó His-nyalábba (fasciculus atroventricularis, harmadlagos ingerképző) vezeti, amely két ágra, a két Tawara szárra ágazik szét. Ezek a kamraizomrostokban végződő Purkinje-rostokkal végződnek.

Az elsődleges ingerképző központ felelős a szívfrekvenciáért, azaz a percenkénti szívösszehúzódások számáért. Ez egészséges, felnőtt ember esetében 70-75 összehúzódás/perc. Ezt pulzusszámnak is nevezik. Az ingerületvezetését nem izomsejtek, hanem különleges, differenciálatlan izomsejtek biztosítják, s mint a szívfrekvencia értékéből kikövetkeztethető az ingerületvezetés sebességes igen nagy,  pl. a Purkinje-rostokban az 5 m/s-ot is eléri. Természetesen az ingerképzés szabályozásában az idegrendszer is részt vesz, elsősorban az agytörzs és a nyúltagy küld fontos, szívműködést szabályozó információkat. Az ingerképző rendszer hibája szívritmuszavart eredményez, amely gyógyszerek mellett pacemaker beültetésével kezelhető. A szív elektromos ingerületvezetése az EKG-val vizsgálható.

A szív működése a pitvarok és kamrák egymást követő, ütemes összehúzódásából és elernyedéséből áll. A pitvarok és kamrák periodikus működését ciklusokra osztjuk, amelyek az alábbiak szerint alakulnak:

1. kamrai összehúzódás (kamrai systole)

A kamrai összehúzódás időtartama 0,27 s, amely a kamra izomzatának összehúzódásával kezdődik. Ezt az összehúzódást a Purkinje-rostok elektromos ingere idézi elő. Az összehúzódás következtében a kamrákban a vér nyomása megnő, a szemölcsizmok által megfeszített vitorlásbillentyűk azonban megakadályozzák, hogy a vér a pitvarok felé áramoljon. Amikor a vér nyomása meghaladja az aortában - illetve a tüdőartériában – uralkodó nyomás értéket a zsebes billentyűk megnyílnak és a vér kiáramlik. Ez a nyomás érték adja a vérnyomás felső értékét a 120-130 Hgmm-t. A telt bal kamra kb. 200 ml vért tartalmaz, egyetlen összehúzódásakor azonban ennek csupán 2/5-ét, kb 80 ml vért ürít. Ezt megszorozva a szívfrekvenciával megkapjuk a perctérfogat értéket, amely a szív által egyetlen perc alatt kipumpált vér mennyiségét szemlélteti. Ez egészséges felnőtt ember esetében kb. 5 liter/perc.

2. kamrai elernyedés (kamradiastole)

A kamrai elernyedés időtartama 0,53 s, amely a kamraizomzat elernyedésével kezdődik. A kamrai nyomás csökken, az aortai nyomás alá süllyed, így a zsebes billentyűk összecsapódnak. Amikor a kamrai nyomás a pitvari nyomás alá esik, a vitorlás billentyűk megnyílnak és a vár a pitvarból a kamrába zuhan, ezt egy pitvar összehúzódás követi, amely a maradék vért is a kamrába préseli.

A szívműködés vizsgálati módszerei

Elektrokardiográfia
Ballisztokardiográfia
Fonokardiográfia
Röntgenkimográfia
Szívkatéter
Ultrahang