Az újraélesztés iránt érdeklődők jól tudják, hogy a protokoll 5 évente változik, vagy legalább is frissül. Ha kezünkbe vesszük a 2006-os és a 2011-es protokoll összefoglaló ábráját bizony kevés különbséget látunk vagy fogalmazzunk úgy talán nem is látunk. Azonban van. Bejegyzésünkben ezekre az apró, de lényeges részletekre hívnánk fel a figyelmet. A szakmai háttéranyag a Magyar Resuscitatios Társaság ajánlására épül, amely teljes egészében megtalálható ITT.

Szükséges leszögezni, hogy ezen ajánlás nem oktatási tananyag, és elolvasása nem helyettesítheti a gyakorlati képzést.

Fontos továbbá az, hogy a bejegyzés olyanoknak szól, akik már járatosak az alapszintű újraélesztés elméletében és gyakorlatában. Ezen ismeretek hiányában az információk félrevezetőek lehetnek!

A 2011. évi BLS ajánlások legfontosabb újdonságai.

A megfelelő minőségű mellkaskompressziók fontosságának az előző ajánláshoz képest is fokozott hangsúlyozása; kiemelve azok alapvető jellemzőit, azaz a mellkas

‐ kellően gyors (percenként 100 – 120 kompresszió) és
‐ kellően erős (felnőttnél a mellkas legalább 5 cm, de legfeljebb 6 cm; gyermeknél

a mellkas nyílirányú átmérőjének 1/3‐nyi mélységű) lenyomását,

‐ majd az azzal azonos ideig tartó teljes fölengedését,
‐ törekedve a mozgás egyenletes kivitelezésére.

Törekedni kell a kompressziós szünetek minimalizálására (5–10 másodpercnél hosszabb szünet ne legyen); amennyiben nem izolált légút mellett lélegeztetünk, a két egymás utáni, egyenként kb. 1 másodperces befúvást magában foglaló lélegeztetési periódus se tartson 5 másodpercnél hosszabb ideig.

Amennyiben az újraélesztést végző nem tud, nem képes vagy nem akar befúvásos lélegeztetést végrehajtani, elfogadható és pártolandó a csupán mellkaskompresszió alkalmazásával végrehajtott újraélesztés is az emeltebb szintű (ezáltal eszközös lélegeztetésre is képes) segítség megérkezéséig. Ugyancsak ez a választandó eljárás abban a különleges helyzetben, amikor a mentésirányítónak telefonon keresztül kell az újraélesztésben járatlan bejelentőt irányítania az újraélesztés végrehajtása során (ún. telefonos újraélesztés vagy telefonos CPR).