Sokak szenvedélye és téli hobbija a síelés és a snowboardozás, ami nem csupán két kiváló sport, hanem egyben utazás, hosszabb-rövidebb kikapcsolódás is. Síeléskor az ember összeköti a kellemeset a hasznossal, így nem csoda, hogy ekkora népszerűségnek örvend ez a téli sportág. Sajnos azonban nem kevés tragikus balesetről hallani, ezért szeretnénk egy kis segítséget adni ahhoz, hogy felhőtlen legyen a téli utazás.

Mielőtt elindulsz a lejtőn

Először is fontos, hogy tudásunknak megfelelő szintű pályát válasszunk (kék=könnyű, piros=közepes, fekete=nehéz). Bármilyen jó síelők is vagyunk, mindig érdemes egy vagy több ismerőssel együtt nekiindulni a lejtőnek és időnként bevárni egymást. Így ha valakinek baja esik, hamar a segítségére tudunk sietni. Az első csúszás előtt továbbá fontos minden nap bemelegíteni, mert ezzel csökkentjük a rándulás, ficam esélyét és felkészítjük az izmainkat az igénybevételre. 

Lefelé menet

Lehetőleg tudásunknak és gyakorlatunknak megfelelő sebességgel haladjunk a pályán. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a felelőtlen száguldozással nem csak magunkat, hanem másokat is nagy veszélybe sodorhatunk. Ha gyorsabb tempóban szeretünk csúszni, akkor várjuk meg a letörés tetején, amíg viszonylag üres lesz az alattunk lévő szakasz, hogy ne kelljen másokat kerülgetni. A szabály szerint baleset esetén értelem szerűen a fentről érkező a felelős, már csak ezért is érdemes erre odafigyelni. Ezen kívül sisak használata mindenképpen ajánlott, hiszen egy kisebb esésnél is előfordulhat, hogy rosszul ütjük be a fejünket és esetleg agyrázkódást szenvedünk. A síszemüveg szintén elengedhetetlen. Megakadályozza, hogy elvakítsa a szemünket a hó, ezzel javítva a tájékozódást, illetve eséskor védi az arcunkat.

Baleset

A fentieket betartva jóval kisebb a balesetek esélye, de mivel nem egyedül vagyunk a pályán, sajnos ez nem csak rajtunk múlik. A kisebb rándulásoktól kezdve a súlyosabb kimenetelű ütközésekig sok minden megtörténhet. Leggyakoribbak a könnyebb esések, nagy részükben az illetőnek szerencsére semmi baja nem esik. Amikor mégis, akkor általában rándulás, ficam, törés, repedés, zúzódás a jellemző. Ha megtörténik a baj és valaki a földön marad, az első lépés mindig a helyszínbiztosítás. Ezt sípályán néhány méterrel a sérült fölött keresztben leszúrt síléccel, vagy síbottal kell végezni. Ha megbizonyosodtunk arról, hogy senki nem fog felülről belénk ütközni, mérjük fel a sérült állapotát, majd hívjunk segítséget (Európában a 112-es, az USA-ban a 911-es számon).

A segítség kiérkezéséig maradjunk a sérült mellett és keressünk rajta további sérüléseket. Törés, repedés vagy ficam esetén rögzítsük a sérült végtagot, ügyelve arra, hogy ne mozduljon el. Amennyiben sokáig kell várni a segítségre, érdemes odafigyelni a kihűlésre is. Ha lehet takarjuk be a sérültet, vagy tegyünk rá izolációs fóliát, itassuk meleg (de nem forró) teával.

Nagyobb eséseknél fent áll a gerincsérülés lehetősége, ekkor a legfontosabb a mozgatási tilalom. Erre utaló jelek a zsibbadó, fájó, érzéketlen végtagok, vizelési, székelési inger. Ilyen esetben ne mozgassuk a sérültet, mert még súlyosabbá válhat az állapota. Másik komolyabb sérülés, aminek szintén fent áll a veszélye, a koponyasérülés, illetve az agyrázkódás. Utóbbi tünetei a hányinger, hányás, szédülés, fejfájás, eszméletvesztés. A koponyasérülésnek lehetnek külső jelei is; fülvérzés, orrvérzés, fejsérülés. Amennyiben a két utóbbi sérülés közül valamelyikére gyanakszunk, fektessük le a sérültet enyhén emelt felsőtesttel. 

Síelés után

Miután lejöttünk a pályáról és lecsatoltuk a sílécet, érdemes még néhány percet rászánni az izmok megnyújtására. Egyszerű nyújtógyakorlat például a nyújtott lábakkal való hajolgatás állva, vagy ülve, illetve fél lábon állva a sarok fenékhez szorítása. Ez segít az izmok regenerálódásában és csökkenti a másnapra kialakuló izomlázat.

Kihűlés>>

Ficam és rándulás>>

Karsérülések ellátása>>

Koponyasérülés>>